Európa vadon élő méhfajainak többsége visszaszorult az elmúlt száz évben – derül ki egy átfogó nemzetközi kutatásból. A változás sokszor észrevétlen marad, mert a közösségekből eltűnő érzékeny fajok helyét ellenállóbbak veszik át. Pedig a beporzók nélkül nemcsak a természet lenne szegényebb: az élelmiszer-termelésünk is komoly bajba kerülhet.
Amikor méhekről beszélünk, legtöbbször a háziméh jut eszünkbe. A kaptár, a méz, a méhész fehér védőruhája. Pedig a beporzás világában a háziméh csak egyetlen szereplő a sok közül.
Európában több ezer vadon élő méhfaj fordul elő. Vannak közöttük poszméhek, faliméhek, bányászméhek és más, kevésbé ismert fajok. Egy részük magányosan él, nem épít nagy méhcsaládokat, és mézet sem termel. Mégis nélkülözhetetlen feladatot végeznek: virágról virágra járva segítik a növények szaporodását.
Most egy nagyszabású kutatás arra figyelmeztet, hogy ezek a láthatatlan segítőtársak egyre kevesebb helyen fordulnak elő.
Száz év változásait vizsgálták
A PNAS tudományos folyóiratban megjelent tanulmány kutatói 1921 és 2020 közötti európai megfigyelési adatokat elemeztek. A vizsgálat a kontinensen ismert vadméh- és zengőlégyfajok mintegy 88 százalékára terjedt ki.
Az eredmények szerint Európa nagy részén több vadméhfaj szorult vissza, mint ahány terjeszkedni tudott. Különösen az atlanti és a kontinentális térségekben csökkent tartósan a fajgazdagság. Az alpesi régió ugyanakkor kivételt jelentett az általános tendencia alól. A kutatás egyik legérdekesebb megállapítása, hogy a természet állapotának romlása nem mindig látványos.
Egy réten például továbbra is találkozhatunk méhekkel, és akár a fajok száma sem változik drámaian. Közben azonban eltűnhetnek azok az érzékeny fajok, amelyek csak bizonyos élőhelyeken, meghatározott növényeken vagy különleges körülmények között képesek fennmaradni. A helyüket alkalmazkodóképesebb fajok foglalhatják el.
A rét tehát látszólag ugyanolyan élő marad, miközben fokozatosan elveszíti sokféleségét.
Nemcsak a méhek vannak veszélyben
A beporzók jelentőségét nehéz túlbecsülni. A vadon élő virágos növények közel 90 százaléka, valamint a fontos termesztett növényfajták több mint háromnegyede legalább részben állati beporzásra támaszkodik.
Ez nem jelenti azt, hogy minden gyümölcs és zöldség eltűnne a méhek nélkül, de sok növény terméshozama, termésminősége vagy szaporodási sikere romolhatna.
A változások hatása ráadásul messzebbre nyúlik. Ha kevesebb a megfelelő beporzó, egyes vadnövények is nehezebben szaporodnak. Ez idővel az ezekre támaszkodó rovarokra, madarakra és más állatokra is hatással lehet.
A vadméhek visszaszorulásához több tényező együttesen járul hozzá: a természetes élőhelyek eltűnése, a mezőgazdasági táj átalakulása, bizonyos növényvédő szerek használata és az éghajlatváltozás. Az egyes fajokat ezek eltérő mértékben érinthetik.
Több méhkas nem feltétlenül jelent megoldást
A beporzók védelméről gyakran úgy gondolkodunk, hogy minél több méhcsaládot kellene tartani. A vadméhek szempontjából azonban ez nem feltétlenül célravezető.
A háziméh mezőgazdasági szempontból rendkívül fontos, de nem helyettesíti a természetes beporzóközösség valamennyi szereplőjét. Egyes területeken a nagy sűrűségben tartott méhcsaládok és a vadon élő beporzók ugyanazokért a virágforrásokért versenyezhetnek.
A természetvédelemnek ezért nem pusztán a méhek számát kell növelnie, hanem a fajok sokféleségét és élőhelyeiket kell megőriznie.
Ez Magyarországon is fontos szempont. Egy virágzó gyümölcsös, egy változatos mezsgye, egy kaszálatlanul hagyott rétrész vagy egy őshonos növényekkel beültetett kert mind hozzájárulhat ahhoz, hogy a beporzók táplálékot és fészkelőhelyet találjanak.
Mit tehetünk a saját kertünkben?
Nem kell feltétlenül nagy terület ahhoz, hogy segítsünk. A tavasztól őszig különböző időpontokban virágzó növények folyamatos táplálékforrást kínálnak. A kevésbé intenzív fűnyírás lehetővé teszi, hogy a gyepben megjelenő virágok is nektárt és virágport biztosítsanak. A talajban fészkelő fajok számára pedig egy-egy bolygatatlan, növényzettel csak részben borított terület is értékes lehet.
A legfontosabb azonban az, hogy ne csak a méheket nézzük, hanem az egész élőhelyet. A természet ugyanis nem egyszerűen attól működik jól, hogy sok rovar repül a virágok között. Attól működik jól, hogy sokféle rovar élhet benne, és mindegyik megtalálja a maga helyét.
A mostani kutatás figyelmeztetése éppen ez: lehet, hogy még látunk méheket a kertben, de közben már egy jóval szegényebb világ vesz körül bennünket.
Forrás: The Guardian, PNAS
Fotó: AI-illusztráció