Egy európai kutatás szerint a városi élőhelyek egyes elterjedt állatfajok számára meglepően kedvezőek lehetnek, miközben a ritkább, különleges élőhelyeket igénylő fajok egyre nehezebb helyzetbe kerülhetnek. A különbség nemcsak a város és a természet között húzódik: az is számít, hogyan használjuk a körülöttünk lévő tájat.
Egy róka átszalad a parkon, madarak fészkelnek a házak között, a sünök pedig éjszaka járják a kerteket. A városi élővilág sokkal gazdagabb lehet, mint első pillantásra gondolnánk.
De vajon valóban megfelelő a városi élőhely a vadállatoknak? Vagy csak néhány alkalmazkodó faj tanulta meg kihasználni az ember által átalakított környezetet?
Az angliai Surrey Egyetem, az ausztriai IIASA kutatóintézet és a londoni Természettudományi Múzeum közös vizsgálata éppen erre a kérdésre keresett választ. Az eredményeket 2026-ban a Landscape Ecology tudományos folyóiratban közölték, az egyetem pedig szeptemberben ismertette a kutatás tanulságait.
229 állatfaj élőhelyeit hasonlították össze
A kutatók összesen 229 európai gerinces faj elterjedését és lehetséges élőhelyeit vizsgálták: 123 madárfajt, 86 emlősfajt, valamint 20 hüllő- és kétéltűfajt.
Számítógépes modellekkel elemezték, hogyan befolyásolja az állatok számára megfelelő élőhelyek elérhetőségét a földhasználat. Nemcsak azt vették figyelembe, hogy egy terület erdő, mezőgazdasági táj vagy település, hanem azt is, mennyire intenzíven használja az ember.
A két szempont nem ugyanaz.
Egy erdő lehet változatos, különböző korú fákkal és természetes aljnövényzettel, de lehet szabályos, egyforma korú állomány is, amelyet gazdasági célból rendszeresen kitermelnek.
Hasonló a helyzet a mezőgazdasági területeken. Egy kisebb táblákból, gyepekből és mezsgyékből álló táj egészen más feltételeket kínálhat az élővilágnak, mint egy nagy kiterjedésű, intenzíven művelt terület.
Miért alakulhatott ki a városi élővilág?
A vizsgálat egyik legérdekesebb eredménye az volt, hogy a városi területek sok faj számára kedvező élőhelynek bizonyultak a modellekben.
Ez elsőre ellentmondásosnak tűnhet. Hiszen a városokban utak, épületek, zaj és mesterséges fény veszi körül az állatokat.
Csakhogy nem minden faj reagál ugyanúgy ezekre a körülményekre.
Az úgynevezett általános igényű, alkalmazkodó fajok változatos táplálékforrásokat és búvóhelyeket használhatnak. Egy park, egy elhagyott kert, egy vasúti töltés vagy egy sűrű bokorsáv mind hozzájárulhat a városi élőhelyek változatosságához.
A város tehát bizonyos állatok számára nem pusztán túlélési helyszín, hanem megfelelő élettér is lehet, és ezért alakulhatott kia városi élővilág.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a városok általában jobbak lennének a természetes élőhelyeknél. A kutatók éppen arra figyelmeztetnek, hogy a kedvező átlagos eredmény mögött jelentős különbségek rejtőznek.
A ritkább fajok könnyen kiszorulhatnak a városi élővilágból
A széles körben elterjedt állatokkal szemben a különleges élőhelyekhez alkalmazkodott fajok gyakran érzékenyebbek a környezet átalakulására.
Egyes madaraknak összefüggő gyepekre, bizonyos erdei fajoknak változatos szerkezetű erdőkre, más állatoknak vizes élőhelyekre van szükségük.
Ha ezek eltűnnek, nem feltétlenül tudnak egyszerűen beköltözni a közeli városba.
A kutatás szerint a földhasználat intenzitásának növekedése aránytalanul kedvezhet az elterjedt, alkalmazkodó fajoknak. Ez hosszabb távon olyan élővilághoz vezethet, amelyben sok helyen ugyanazok a fajok válnak gyakorivá, miközben a különlegesebb élőhelyek lakói visszaszorulnak.
A természet gazdagságát tehát nemcsak az mutatja meg, hány állatot látunk egy területen, hanem az is, milyen fajok képesek ott fennmaradni.
Nem elég a zöldterület, a minősége is számít
A kutatásnak fontos természetvédelmi üzenete van: nem elegendő egyszerűen zöldnek tekintenünk egy területet. Az élőhely minősége, szerkezete és kezelése legalább ennyire fontos.
Az eredmények alapján a kevésbé intenzíven használt szántók és gyepek több mezőgazdasági tájhoz kötődő faj számára kedvezőbbek lehetnek. Bizonyos ritkább erdei fajoknak pedig az erdőgazdálkodás intenzitásának csökkentése jelenthet segítséget.
Ez összecseng az erdőtelepítésről szóló korábbi kutatásunk tanulságával is: nemcsak az számít, mennyi új erdőt hozunk létre, hanem az is, hol és milyen kapcsolatban a meglévő élőhelyekkel.
Kapcsolódó cikkünk: Nem mindegy, hová ültetjük a fákat – az új erdők már fiatalon is segíthetik az élővilágot.
A városi természet sikere nem pótolja a vadont
A városokban megjelenő vadállatok látványa örömteli. A természet alkalmazkodóképességéről árulkodik, amikor egy róka vagy egy madárfaj megtalálja a helyét az ember közelében.
De a kutatás fontos különbségre mutat rá: ami egy alkalmazkodó faj számára lehetőség, az egy érzékenyebb faj számára akár az élőhely elvesztését is jelentheti.
A valódi természetvédelem ezért nem állhat meg a városi parkok zöldítésénél. Ugyanolyan fontos a változatos mezőgazdasági táj, a természetközeli erdők és a vizes élőhelyek megőrzése.
Források:
Sophie Jane Tudge és munkatársai: Regional land use and land-use intensity effects on vertebrate biodiversity across Europe identified using species distribution models. Landscape Ecology, 2026. https://doi.org/10.1007/s10980-026-02379-y
University of Surrey, 2026. szeptember 16. https://www.surrey.ac.uk/news/land-use-and-management-intensity-affect-suitability-habitats-wildlife-europe
Fotó: vörös róka, wikipedia.org
