Ausztriában mintegy kétezer almafajtát termesztenek, ám ezek közül általában mindössze tíz jut el a szupermarketek polcaira. Most egy különleges kezdeményezés régi, szinte elfeledett fajtákat próbál visszahozni a kereskedelembe. A kérdés nemcsak az, hogy milyen ízeket veszítettünk el, hanem az is, miért fontos megőriznünk az élelmiszernövények sokféleségét.
Piros, zöld, sárga. Savanykás vagy édes. Nagy, fényes, szabályos.
Ha végigsétálunk egy szupermarket gyümölcsosztályán, könnyen az lehet az érzésünk, hogy almából igazán gazdag a választék. A látszat azonban csalóka.
Az üzletekben kínált gyümölcsök gyakran ugyanannak a néhány, kereskedelmi szempontból sikeres fajtának a képviselői. Olyan almák, amelyeket nagy mennyiségben lehet termeszteni, jól viselik a szállítást, hosszú ideig eltarthatók, és szinte mindig hasonló küllemben kerülnek a vásárlók elé.
Mindez érthető a modern élelmiszer-kereskedelem szempontjából. Csakhogy közben háttérbe szorultak azok a régi fajták, amelyek évszázadokon át meghatározták egy-egy vidék gyümölcskultúráját.
Visszatérhetnek a régi almák
Ausztriában most egy nagy kereskedelmi lánc, a Spar és a Frutura gyümölcsforgalmazó közös programba kezdett. A kezdeményezés célja, hogy két ritka almafajtát újra megismertessenek a vásárlókkal.
Az egyik az Ilzer Rosenapfel, amely Stájerországból származik, és története az 1840-es évekig nyúlik vissza. A másik a Falchs Gulderling, amelyet a 19. század hetvenes éveiben azonosítottak Dél-Tirolban.
A neveik ma már sokak számára ismeretlenül csengenek, pedig egykor a helyi gyümölcstermesztés részei voltak.
A mostani kísérletben modern termesztési módszerekkel próbálják megállapítani, hogy ezek a történelmi fajták megállják-e a helyüket a mai körülmények között.
A program szakmai partnere az Arche Noah nevű, a növényi sokféleség megőrzésével foglalkozó szervezet.
Stájerországban 2150 fából álló kísérleti ültetvényt hoztak létre. Az első termést már leszedték, és a gyümölcsök hamarosan kóstolási programokba, illetve egy bécsi próbaboltba kerülnek.
A termesztők nemcsak az ízüket vizsgálják, hanem azt is, hogyan növekednek a fák, mennyire fogékonyak a betegségekre, és meddig maradnak fogyaszthatók a leszedett almák.
Miért tűntek el a régi fajták?
A magyarázat jelentős részben gazdasági.
Egy nagy áruházláncnak olyan gyümölcsre van szüksége, amelyből rendszeresen, nagy mennyiségben és kiszámítható minőségben tud beszerezni. Fontos az egységes méret, a megfelelő küllem, a hosszú tárolhatóság és az, hogy a gyümölcs ne sérüljön meg könnyen szállítás közben.
Sok régi fajta ezek közül nem minden elvárásnak felel meg.
Lehet, hogy különösen finom, de hamar megpuhul. Lehet, hogy kiváló sütemény készül belőle, de túl szabálytalan a formája. Vagy egyszerűen nem hoz akkora termést, hogy megérje ipari méretben foglalkozni vele.
A modern almafajták ezért fokozatosan kiszorították a hagyományosakat az üzletekből.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a régi fajták értéktelenebbek lennének.
Milyen ízeket veszítettünk el?
A történelmi almafajták között rendkívül változatos ízekkel találkozhatunk.
Vannak kifejezetten savanyú, fűszeres aromájú, roppanós vagy éppen puhább húsú almák. Egyesek frissen fogyasztva a legfinomabbak, mások süteményhez, almaléhez vagy hosszabb tárolásra alkalmasabbak.
A régi fajták kedvelői olykor málna, dió, citrusfélék vagy fűszerek aromájára emlékeztető ízjegyeket is felfedeznek bennük.
A választék tehát jóval gazdagabb lehet annál, amit a boltok polcain megszoktunk.
A régi fajták megőrzése azonban nem pusztán gasztronómiai kérdés.
Minél változatosabb egy termesztett növény genetikai állománya, annál több tulajdonság áll rendelkezésre a jövő nemesítői számára. Egyes fajták bizonyos betegségekkel, környezeti körülményekkel vagy termesztési problémákkal szemben különleges adottságokat hordozhatnak.
Ez nem jelenti azt, hogy minden régi alma ellenállóbb az új fajtáknál. A sokféleség értéke éppen abban rejlik, hogy több lehetőség marad a változó körülményekhez való alkalmazkodásra.
Egyetlen fán akár száz almafajta
A régi fajták iránti érdeklődés nem korlátozódik Ausztriára.
Németországban is számos kezdeményezés dolgozik történelmi almafajták megőrzésén. Berlinben például különleges almákra szakosodott üzlet is működik, ahol a vásárlók egészen szokatlan fajtákat kóstolhatnak meg.
Schleswig-Holstein tartományban egy kertész, Jochen Bock ennél is tovább ment: oltással több mint száz almafajtát nevel egyetlen fán.
A gyakorlat különleges, de egyáltalán nem varázslat. Az almafajták megfelelő alanyra történő oltása régi kertészeti módszer, amelynek segítségével egy fa többféle gyümölcsöt is teremhet.
A történet jól mutatja, mennyi lehetőség rejlik a hagyományos gyümölcskultúrában.
A tudatos vásárlás a választéknál kezdődik
Magyarországon is vannak régi almafajták, amelyekkel ma már ritkán találkozunk a nagy élelmiszerboltokban. Az Asztraháni piros, a Batul vagy a Húsvéti rozmaring neve sokaknak inkább családi kertekből és régi gyümölcsösökből lehet ismerős.
Ha a vásárlók érdeklődnek a különleges helyi fajták iránt, az a termesztőknek is ösztönzést adhat a megőrzésükhöz.
Persze egy történelmi almafajta önmagában nem feltétlenül környezetbarátabb egy modernnél. A termesztés módja, a felhasznált erőforrások és a szállítási útvonalak továbbra is számítanak.
De a sokféleség megőrzése olyan érték, amely túlmutat egyetlen vásárláson.
Lehet, hogy a jövő egyik legérdekesebb almája nem egy új nemesítés eredménye lesz, hanem egy régi gyümölcs, amelynek az ízét már majdnem elfelejtettük.
Forrás: The Guardian
Fotó: AI-illusztráció