Egy korhadó fatörzs első pillantásra az erdő pusztulásának jele. Pedig gombák, zuzmók, rovarok és számos más élőlény számára éppen ekkor kezdődik a történet érdekes része. Egy új európai kutatás arra is rámutatott, hogy az erdők élővilágának gazdagságát nem lehet pusztán az élő fák mennyiségéből megítélni.
A kirándulók gyakran találkoznak kidőlt fákkal az erdőben. A törzsön megtelepszik a moha, a kéreg fellazul, a faanyag lassan szétesik. Egy idő után nehéz megmondani, hol végződik a fa, és hol kezdődik az erdei talaj. A látványra könnyű azt mondani, hogy a fa elpusztult. Biológiai szempontból azonban ilyenkor egy egészen más folyamat kerül előtérbe.
A holtfa – vagyis az elhalt, álló vagy fekvő faanyag – az erdei életközösség fontos része. Táplálékot, búvóhelyet és szaporodási lehetőséget kínál különböző élőlényeknek, miközben a benne tárolt szerves anyag fokozatosan visszakerül a természet körforgásába. Egy 2026 januárjában, a Nature Communications folyóiratban megjelent európai vizsgálat új szempontból mutatta meg, miért érdemes komolyan venni az erdőben maradó faanyagot.
Mit árul el a holtfa az erdő élővilágáról?
A kutatók európai erdőkből származó adatokat elemeztek, és hat élőlénycsoport fajgazdagságát vetették össze azzal, hogy az erdők mennyi szenet tárolnak az élő, illetve az elhalt fákban. A szénraktárak azért fontosak, mert az erdők éghajlatvédelmi szerepét gyakran azzal jellemzik, mennyi szén található a növényzetükben. Csakhogy a sok élő faanyag nem feltétlenül jelent fajokban gazdag erdőt.
A vizsgálatban az élő fákban tárolt szén mennyisége több vizsgált élőlénycsoport esetében csak gyenge, esetenként negatív kapcsolatot mutatott a fajgazdagsággal. A holtfában tárolt szén viszont több csoportnál erősebb pozitív összefüggést mutatott. Különösen érdekes volt a gombák és a zuzmók eredménye: ezek fajgazdagsága szoros kapcsolatban állt a földön fekvő holtfa mennyiségével. A korhadó fához kötődő bogarak esetében az álló holtfa bizonyult különösen fontosnak.
Az eredmény nem azt jelenti, hogy az élő fák kevésbé értékesek, vagy hogy minél több fa pusztul el, annál jobb az erdőnek. A kutatók inkább arra hívták fel a figyelmet, hogy az erdők állapotát többféle szempont alapján kell megítélni. A fajgazdagságot a holtfa mennyiségén kívül az erdő kora, szerkezete, fafajösszetétele, mikroklímája és története is befolyásolja.
Egy kidőlt fatörzsön több nemzedék váltja egymást
Amikor egy fa elhal, a lebontás nem egyszerre és nem egyetlen élőlény munkájával történik. A különféle gombák eltérő módon bontják a faanyag alkotóelemeit. Vannak fajok, amelyek a lignin lebontásában különösen hatékonyak, mások elsősorban a cellulózt hasznosítják. A faanyag állapota közben folyamatosan változik. Nedvesebbé, puhábbá válhat, üregek és repedések keletkeznek benne. Ezek újabb élőlények számára teremtenek megfelelő körülményeket.
Egyes bogarak lárvái a korhadó fában fejlődnek. A mohapárnák és a zuzmók megtapadnak a törzs felületén. A repedésekben apró gerinctelenek húzódnak meg, amelyek más állatoknak szolgálhatnak táplálékul. Az egész folyamat évekig, vastagabb törzsek esetében akár évtizedekig is eltarthat.
Nem mindegy azonban, milyen holtfáról beszélünk. Egy vékony, gyorsan elkorhadó ág más fajoknak kedvezhet, mint egy nagy átmérőjű bükk- vagy tölgytörzs. A földön fekvő és az állva elhalt fa is eltérő élőhelyeket kínál. Ezért egy természetközeli erdőben a különböző méretű, korú és korhadási állapotú holtfa együttes jelenléte különösen értékes.
Mi történik egy túlságosan rendezett erdőben?
A gazdasági célból kezelt erdőkben a faanyag jelentős részét a kitermelés során elszállítják. Sok helyen az elhalt vagy sérült fákat is eltávolítják. Ennek lehetnek indokolt okai: az utak és turistautak biztonsága, egyes növényegészségügyi kockázatok vagy a gazdálkodási célok. Ha azonban az erdőből rendszeresen szinte minden elhalt fát eltávolítanak, egy sor élőlény elveszítheti a számára nélkülözhetetlen élőhelyeket.
A probléma Magyarországon is ismert. A WWF Magyarország külön szakmai kiadványban foglalkozott az idős fák és a holtfa erdészeti, valamint természetvédelmi szerepével. A természetvédelmi szakemberek egyik fontos ajánlása, hogy az erdőben folyamatosan legyenek különböző korhadási állapotú fák. Sok holtfához kötődő faj ugyanis csak korlátozott távolságra képes terjedni. Ha hosszú időre eltűnik a megfelelő élőhely, a visszatelepülésük nehézzé válhat. A holtfa megtartása ezért nem feltétlenül az erdőgazdálkodás teljes megszüntetését jelenti. A kérdés inkább az, hogyan lehet a fakitermelés mellett elegendő változatos élőhelyet megőrizni.
A természetben a lehullott leveleknek is hasonlóan fontos szerepük van. Az avar számos apró élőlénynek nyújt menedéket, és lebomlása a talaj életét is gazdagítja. Korábbi cikkünkben azt is bemutattuk, miért nem érdemes ősszel minden falevelet eltüntetni a kertből.
A klímavédelem miatt is fontos, ami a fák után marad
Az erdők szénmegkötő képessége az éghajlatváltozásról szóló viták egyik visszatérő témája. A növekedő fák szén-dioxidot vesznek fel a légkörből, és a szenet beépítik a faanyagukba. Amikor egy fa elhal, ez a szén nem tűnik el azonnal. Egy része még hosszú ideig a holtfában marad, majd a lebontás során fokozatosan visszakerül a körforgásba. A lebomló anyag egy része a talaj szervesanyag-készletéhez is hozzájárul. A holtfa tehát szénraktár is, bár hosszú távú szerepe a lebomlási sebességtől, a fafajtól és a környezeti feltételektől függ.
A 2026-os európai kutatás egyik legfontosabb következtetése éppen az, hogy az erdők szénkészletének növelése és a biológiai sokféleség megőrzése nem feltétlenül jár automatikusan együtt. Egy gyorsan növő, egykorú faállomány nagy mennyiségű szenet tárolhat, miközben bizonyos gombáknak, zuzmóknak és korhadó fához kötődő rovaroknak kevés megfelelő élőhelyet kínál. Ha a természetvédelmi célok között mindkettő szerepel, az erdők kezelésénél az élő és az elhalt faanyag szerepét is figyelembe kell venni.
Miért maradnak ott a fatörzsek a természetvédelmi erdőkben?
A következő kirándulás alkalmával érdemes más szemmel megnézni az ösvény mellett fekvő, mohás fatörzseket. A különbségek szabad szemmel is feltűnhetnek. Az egyik törzsön taplógombák nőnek, a másikat vastag moharéteg borítja, egy harmadik már szinte belesüllyedt a talajba. Ezek a korhadás különböző állapotai, és más-más élőlényeknek kedveznek.
Az álló, elhalt fáknak is fontos szerepük lehet, különösen az odúlakó fajok és a holtfához kötődő rovarok számára. Az ilyen fákat ugyanakkor közvetlenül a forgalmas utak, épületek és pihenőhelyek mellett biztonsági szempontból is vizsgálni kell. A természetvédelmi kezelés ezért nem egyszerűen arról szól, hogy minden kidőlt vagy elhalt fát érintetlenül hagynak. Arról is, hogy felismerik, hol és milyen formában őrizhető meg biztonságosan az ökológiai értékük. Egy kidőlt fa sok évvel azután is része lehet az erdő életének, hogy az utolsó levele lehullott róla.
Forrás:
Olasz Nemzeti Kutatási Tanács – a kutatás közérthető ismertetése
WWF Magyarország – Holtfa az élő erdőkért
Európai Környezetvédelmi Ügynökség – Erdei biodiverzitás
Fotó: Kristaps Ungurs / Unsplash
