Az új erdők jóval fontosabb szerepet tölthetnek be a természetben már azelőtt, hogy érett erdővé fejlődnének – derül ki egy friss kutatásból. Segíthetik az állatok, növények és gombák terjedését, különösen akkor, ha meglévő erdőterületek közelében hozzák létre őket.
Az erdőtelepítésekről szóló hírekben általában a számok kapják a főszerepet. Hány fát ültettek el, mekkora területet erdősítettek, és mennyi szén-dioxidot köthetnek meg az új facsemeték? Egy október 20-án megjelent kutatás azonban egy kevésbé látványos, mégis fontos szempontra irányítja a figyelmet: arra, hogy az új erdők hol helyezkednek el, és milyen kapcsolatot teremtenek a már meglévő élőhelyek között.
A Landscape Ecology tudományos folyóiratban közölt tanulmány brit kutatói azt vizsgálták, hogyan változik az erdőkhöz kötődő élőlények mozgása ott, ahol korábban mezőgazdasági területek választották el egymástól az erdőfoltokat, majd közéjük új fákat telepítettek.
Az eredmények szerint a fiatal erdők számos élőlény számára kedvezőbb környezetet kínálhatnak, mint a nyílt mezőgazdasági területek.
Az új erdők összeköthetik az elszigetelt élőhelyeket
A természetes élőhelyek feldarabolódása világszerte komoly természetvédelmi probléma. Egy erdőt kettészelő út, egy nagy szántóföld vagy egy beépített terület akadályt jelenthet az ott élő fajok számára.
Ez különösen azoknak az élőlényeknek okoz nehézséget, amelyek lassan vagy csak kis távolságokra képesek terjedni. Egyes erdei növények magjai például nem jutnak messzire a szülőnövénytől. Más fajok állatok közvetítésével terjednek, míg bizonyos talajlakó gerinctelenek számára már egy nyílt, száraz terület is nehezen leküzdhető akadály lehet.
Ilyenkor egy újonnan létrehozott erdőfolt többet jelenthet néhány száz vagy ezer új fánál. Kapcsolatot teremthet a korábban elszigetelt élőhelyek között.
Egereket, bogarakat és gombákat is vizsgáltak
A kutatók Angliában olyan területeket hasonlítottak össze, ahol két régebbi erdő között új telepítésű erdő húzódott, illetve ahol a fás területeket továbbra is mezőgazdasági terület választotta el egymástól.
A vizsgálat nem korlátozódott a fákra. Kis termetű emlősök, talajfelszínen mozgó gerinctelenek, erdei növények és gombák előfordulását, illetve mozgását is tanulmányozták.
Az állatok egy részét egyedi jelöléssel követték nyomon, a gombák vizsgálatához pedig talajmintákat és a levegőben szálló spórákat is elemezték.
Az eredmények azt mutatták, hogy az erdei egerek, több talajfelszínen mozgó gerinctelen, valamint bizonyos növények és gombák nagyobb arányban jelentek meg vagy jutottak be az új erdőterületekre, mint a nyílt mezőgazdasági területekre.
Fontos ugyanakkor, hogy a kutatás során nem sikerült közvetlenül kimutatni az állatok egyik régi erdőfoltból a másikba történő teljes áthaladását. Az eredmények ezért elsősorban azt bizonyítják, hogy az új telepítések kedvezőbbé tehetik a környezetet a terjedéshez.
Az új erdők még nem helyettesíthetik a régieket
A kutatók azt is hangsúlyozzák, hogy a frissen létrehozott erdők élővilága nem azonos az évtizedek vagy évszázadok alatt kialakult erdőkével.
Egy idős erdőben a változatos növényzet, a vastag avarréteg, az elhalt faanyag, a talaj sajátos szerkezete és a hosszú idő alatt kialakult mikroélőhelyek sok olyan fajnak biztosítanak otthont, amelyek egy fiatal telepítésben még nem találják meg az életfeltételeiket.
Az új erdők tehát nem pótolják automatikusan a régieket. Ugyanakkor már fejlődésük korai szakaszában is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a meglévő erdők kevésbé legyenek elszigeteltek.
Ez a különbség a természetvédelmi döntéseknél különösen fontos.
Az új erdők helye legalább olyan fontos, mint a méretük
Az erdőtelepítés sikerét sokáig elsősorban az újonnan létrehozott területek nagyságával mérték. A kutatás arra utal, hogy az elhelyezkedés legalább ilyen fontos szempont lehet az élővilág szempontjából.
Egy meglévő erdő közelében telepített facsoport vagy erdősáv segítheti az élőlények terjedését, míg egy elszigetelten létrehozott új erdőnek jóval hosszabb időre lehet szüksége ahhoz, hogy gazdag élővilág alakuljon ki benne.
A tanulmány egyik legfontosabb tanulsága éppen ezért az, hogy az erdők védelmét és az új erdők létrehozását érdemes együtt kezelni.
Az élőhelyek megőrzése más fajok számára is létfontosságú. Korábbi cikkünkben bemutattuk, miért vannak veszélyben Európa vadméhei, és milyen következményekkel járhat a pusztulásuk.
A természet számára ugyanis nemcsak az számít, hány fa áll egy tájban, hanem az is, hogy a közöttük élő világ mennyire képes fennmaradni, terjedni és kapcsolatban maradni.
Forrás: A Landscape Ecology folyóiratban megjelent eredeti tanulmány
Fotó: illusztráció
